Tételezzük fel, hogy van egy nagy keresztmetszetű csövünk, melyen nagy sebességgel vizet áramoltatunk. (1. ábra). Ez felel meg a primer áramkörünknek. A nagy keresztmetszetű csőből leágazik egy sokkal kisebb keresztmetszetű. Ez a mi szekunder áramkörünk. Mindaddig, amíg a nagykeresztmetszetű cső nincs elzárva, a víz szabadon áramlik és nagyon kevés folyik a kiskeresztmetszetű csövön.

Most tételezzük fel, hogy hirtelen elzárjuk a nagykeresztmetszetű csövet, (2. ábra) --Ez az elzárás, a szakításnak felel meg.- A víz áramlása leáll a nagykeresztmetszetű csőben, de a víz tehetetlensége a vizet igen nagy sebességgel nyomja át a kis csövön, amíg a nyomás le nem csökken. Ez felel meg a szekunder körünkben a nagyfeszültségnek.

Most tételezzük fel, hogy szelepünk nem bírja a nagy nyomást, és eltörik (3. ábra). Ez felel meg az érintkezők közötti ívképződésnek. Az áramlás folytatódik a nagykeresztmetszetű csövön, és csak kevés víz jut a kis csőbe. --Ez azt jelenti, hogy kevesebb feszültség jut a szekunder körbe, és gyengül a gyújtófeszültség-

Ha egy másik kiskeresztmetszetű csövet teszünk a szelep közelébe (4. ábra) és ennek a végére erős gumizacskót helyezünk, akkor megtaláltuk kondenzátorunk megfelelőjét. Így a szelep zárásakor képződő nyomás egy részét elnyeli a gumizacskó -a szelep nem törik el, és a víz a kis csőbe áramlik, amit el akartunk érni. A gumizacskónak megfelelő méretűnek és szilárdságúnak kell lennie. Ha túl kicsi, nem vesz fel elegendő nyomást, és a szelep így is eltörik. Ha túl nagy, akkor túl sok vizet vesz fel és nem marad elég nyomás a víznek a kiskeresztmetszetű csőbe préseléséhez.

Ugyanez történik a kondenzátorral. A megfelelő kapacitás körülbelül 0,2 mikrofarad, vagy 0,16-0,24. Ez pontosan elegendő, hogy meggátolja az ívképződést az érintkezőkön, és még leáll a primeráram.

A fentiekből következik, ha a kondenzátorunk tönkrement, és újat építünk be, ezzel még nem fejeztük be a javítást, mivel az alatt az idő alatt, amíg motorunk rossz kondenzátorral üzemelt, a megszakító érintkezői beégtek. Tehát ezek tisztítását is el kell végezni a kondenzátorcserével egyidejűleg. Ha az alaplapban már sokszor lett a kondenzátor cserélve, előfordulhat, hogy a rögzítése már nem oldható meg, megfelelően. Ekkor lehet a kondenzátort, az oldaldobozban is elhelyezni. Ehhez egy kis bilincset kell készíteni lemezből, és a kondenzátort ebbe behelyezve, a baloldali oldaldoboz bal felső sarkában található 6-os csavarhoz rögzíteni. Ha ezt a megoldást választjuk, a régi kondenzátort mindenképpen el kell távolítani, és a vezetékelésen is egy kis átalakítást kell eszközölnünk. Az eltávolított kondenzátorról a gyújtáskapcsolóhoz menő vezetéket át kell helyeznünk a megszakítóra, valamint a megszakítót, és a kondenzátort összekötő vezetéket el kell távolítani. Az oldaldobozban az új kondenzátort össze kell kötni, a gyújtáskapcsolóra érkező barna/fehér vezetékkel.

A kondenzátortartó-bilics elkészítése az animáción nyomonkövethető. Én ezt a bilincset 0,5 mm vastag, 20 mm széles, és 100 mm hosszú horganyzottlemez-csíkból készítettem. Ebből a végén még egy keveset le is kell vágni. Aki akarja készítheti vastagabb lemezből is, de azt értelemszerűen nehezebb meghajlítani.

Az elkészült bilinccsel a kép szerinti módon lehet a kondenzátort rögzíteni. Arra figyeljünk, hogy jó legyen az érintkezése a bilincsnek a testhez. Az oxidáció okozta problémák elkerülése végett célszerű az összefekvő felületeket megzsírozni. Most már csak össze kell kötnünk a kondenzátort, a gyújtáskapcsoló 2-vel jelzett pontjával. Ez az a hely, ahová a barna/fehér vezeték is csatlakozik.